Arra voltak leginkább kíváncsiak, hogy vajon a kultúrától függ-e az, hogy mely illatokat érezzük kellemesnek, avagy ez valami általánosnak mondható emberi tulajdonság. „A vizsgálatunk bebizonyította, hogy vajmi kevés köze van ehhez a kultúránknak” – mondta Dr. Artin Arshamian, a Current Biology folyóiratban közzé tett kutatás vezetője.
Mint ismertetik, az alanyoknak egyenként kellett osztályozni egy-egy adott illatot, hogy mennyire érezték kellemesnek vagy épp kellemetlennek. A felmérés során kimutatták, hogy az illatanyag molekulaszerkezete, illetve a személyes preferencia volt a meghatározó abban, hogy kellemesnek az adott mintát kellemesnek találták-e az alanyok, vagy sem. Érdekes eredmény, hogy bizonyos illatokat mindenki hasonlóan kellemesnek írt le. Mindössze az illatélmény 6 százalékát tudták az alanyok kulturális hovatartozásához kötni a kutatók.
A kutatásban résztvevő szakemberek jórészt olyanok voltak, akik különféle őslakos csoportokkal dolgoznak együtt a világ számtalan pontján. Most ezen csoportokból választottak ki kilencet, amelyeknek tagjai jórészt vagy vadászó-gyűjtögető, vagy halászó, mezőgazdálkodó csoportokba tartoznak, és legtöbbjük nincs szoros kapcsolatban a nyugati élelmiszerekkel, háztartási árucikkekkel.
„Mivel e csoportok olyan, illatokkal teli környezetben élnek, mint például az esőerdő, tengerpart, hegyvidék vagy épp város, ezért különféle szagélményekkel is rendelkeznek” – magyarázta Dr. Arshamian. A legkedveltebb illat a vaníliáé volt, ezt az őszibarack illatát jellemző etil-butirát követte. A legkevésbé kellemesnek az izovaleriánsavat találták, ez a molekula ugyan számos élelmiszerünkben jelen van, de például az izzadt láb szagában is megtalálható.
A kutatók a következőkben szeretnének majd arra is rájönni, hogy mi zajlik az agyban, amikor ezekkel az illatokkal találkozik az ember - írja a hirado.hu.
